2014. április 11., péntek

2.rész - Mi seggek!


November 17 (csütörtök)

Arra keltem, hogy valaki konkrétan pofán nyom valamilyen nyálkás vagy mittudomén milyen szarral. Ez a valaki az én egyetlen, nagyon aranyos öcsém volt. 
- Ja, azért szeretlek - röhögött fel, miután kirohant a szobámból. 
- Richárd! - szaladtam volna utána, de beütöttem a lábam az ágyam sarkába, így elestem és ennek következtében megöleltem a padlót. És hát, nem tudtam utána futni. Azért anya nagyot nézett, mikor habos fejjel, a fejemet fogva bicegtem le a lépcsőn. 
- Az égszerelmére, mit csináltál már megint? 
- Ricsi volt! Rögtön te is gyanúsítgatsz. Ez fájt. Itt belül - mutattam a szívem helyére. 
- A szíved a másik oldalon van - szólt mellékesen Petra. 
- Ne kötözködj! - szóltam rá rögtön. Valahogy így kezdődött a reggelem. 

- Mi az első óránk? - kérdeztem az éppen mellém érő Vandától. Ő csak megvonta a vállát, és ment tovább. Kösz! Nagy segítség voltál te is! Végül is beértem becsengőre a matekra. Csak az volt a baj, hogy nekünk nyelvtanunk volt. Így konkrétan rohanhattam át az egész iskolát, hogy megtaláljam azt a kurva termet. Mert persze a fiúk voltak olyan kedvesek, és ott hagytak a büfénél, mikor reggel bementem. Hogy rohadnának meg! 
- Na, mivan Dávidka? - vigyorgott rám Ádám, mikor már végre beértem a JÓ terembe. Ja, mellesleg a tanár előtt egy perccel. 
- Kuss! Ott hagytatok a büfénél, ti köcsögök! 
- Azt hittük, hogy egyedül is idetalálsz. De hát, ha nem, akkor következőleg fogjuk a kezedet! - nézett rám vigyorogva. 
- Most úgy letörölném a képedről azt a vigyorgott - néztem rá aranyosan. 
- Dávid, Ádám az igazgatóhoz! - szólt a tanárnő, ahogy belépett a terembe. 
- Dehát nem is csináltunk semmit! - háborodott fel rögtön a mellettem ülő fiú, amúgy teljesen jogosan. 
- Tudom, de az igazgató hivatott titeket. - bólintott. - Úgyhogy gyerünk! - tapsolt kettőt. Mi a jó édes tökömet szeretne már megint? 
 Aztán végül kiderült, hogy csak a múltkori cigizés miatt akart kikérdezni minket, hogy mit láttunk. Mi aztán tagadtunk mindent, annak ellenére, hogy köbö az egész sztorit tudjuk. Nameg, hogy mi is benne voltunk. 
- Hú, bazdmeg, aszittem' lebuktunk - szólt az Ádám. Az elég szar helyzet lett volna, tekintve, hogy már négyszer rajta kaptak cigizésen. És még csak november van. 
- Dotter, jöjjön ki felelni! - kiáltotta el magát Gabriella. Vagyis "NCS" ( Nagy Csöcs ) 
- Jó - bólintottam. - Mit tanultunk most? - ezt a kérdést nem kellett volna feltennem. Egy akkora karót kaptam, hogy a naplóból kilógott. Hát, ez van. 

Szünetben konkrétan szenvedtem, ugyanis körülöttem az összes fiú kockult, a lányok meg elvoltak magukkal. De végül találtam magamnak elfoglaltságot: Zsófi és Rebi előttem beszélgettek, így azt hallgattam. Jóvanna', unatkoztam. 
- Dotter, ha befejezte Rebekáék beszélgetésének a hallgatását, akkor kijöhet felelni! - dobta le a naplót Éva. 
- Má' megin' én? - kaptam fel a  fejem a nevem hallatán. Kurvára elegem van az iskolából! 
- Igen! Na, gyerünk! - Szavakat mondok, azokat fordítsd, aztán pedig mondatokat! Aki súg, ő lesz a következő és egy egyessel gazdagodik! - nézett az osztályra. Ez annyira fenyegető volt, hogy mindenki nagyon beparázott. Komolyan, nem tudom, mit hisznek a tanárok, de tizedikben már ez kurvára nem fenyegető. Max elsőben még majd beszartam volna, ha ezt hallom... de tizedikes vagyok! 
 Én egy ötössel gazdagodtam, Patrik viszont full hülye angolból, így egy rohad nagy karót kapott. Azt is kell néha. 

- Hallod, jössz a Rákóczihoz? - lökött meg Márk. Órák után még bandáztunk egy kicsit a suli előtt... khm..kicsit..csak másfél órát. 
- Minek? - néztem rá. És aztán leesett. A Rákóczis lányok, valami fullos nők! 

Jóhogy megyek, el is indultunk. Épp jókor érkeztünk, mert éppen akkor lett vége az utolsó órájuknak, így kint beszélgettek. 
- Anyád, azok a seggek - néztem végig egytől-egyig rajtuk. Fúú...
- Rögtön fantáziálunk, hah? - lökött meg röhögve Ádám. 
- Jóhogy, mért, te nem? - néztem rá. Van nálam gumi?
- Dede. Húú, bazdmeg, ha egyszer eljönne valamelyik hozzánk... - gondolkozott el Ádi. Ott mi lenne...
- Mehetek én is? - kérdezte Domi. Amúgy azokat a fejeket látni kellett volna. Tátott száj, mintha még soha nem láttak volna jó seggeket. Pedig fényképünk is van róluk. 
- Halljátok, emlékeztek, mikor péntek este jártuk a várost, és seggeket fotóztunk? - szólt röhögve Zsombi. Soha nem felejtem el. Az valami nagyon nagy este volt. A képek még mindig megvannak a gépemen, pedig Ricsi csórt már el tőlem egy-kettőt. De így is köbö 50 van, de lehet, hogy keveset mondok. És ezt egy este alatt csináltuk. 
- Az nagyon naaagy volt - nevetett fel Domi. Én is ezt mondom.:D

- Dávid, amúgy te nem ma találkoztál volna Lizával? - nézett rám Ádám, miközben sétáltunk haza.
- Baazdmeg, totál elfelejtettem. Geciii, fel kell hívnom. - kaptam elő a telefonom és már hívtam is. De egy balfasz vagyoook. Kurva jó csaj, én meg elfelejtem. Gratulálok, Dávid, gratulálok!